Minden kisbaba más és más. A velük született szopási ösztön szükséges a táplálkozáshoz, a túléléshez. Azonban ez is különböző erősségű minden kisbabánál. Egyiküket kielégíti, ha naponta többször megszoptatják, a másik hosszan „cumizik” a mellen, azután is, hogy megtelt a pocakja, és van, aki ezek után még a hüvelykujját is bedugja a szájába. Cumira viszont egyik babának sincs szüksége. Azt mi, felnőttek adjuk nekik, pótszerként.

Van egy lényeges különbség a cumi és az ujjszopás között: a baba a saját ujját akkor szopja, amikor szüksége van rá, a cumizás viszont a szülőktől függ, a felnőtt adja oda, a felnőtt veszi el.

Az ujjszopó, és a cumizó gyerekek is fantasztikus értelmi és mozgásfejlődésen mennek keresztül féléves korukra: tárgyakat vesznek a kezükbe, a nyolcadik hónap körül egyszerre kettőt is, ezeket összeütögetik, rakosgatják. Kitágul a világ: kúszni-mászni kezdenek, azután a bútorokba kapaszkodva lépegetnek. A cumizó gyerek mindezt cumival a szájában is csinálhatja, semmi sem ösztönzi arra, hogy felhagyjon ezzel a szokásával. Az ujját szopó baba viszont kénytelen a tevékeny idő nagy részét ujjszopás nélkül tölteni, hiszen minden izgalmas „akcióhoz” szüksége van a kezére. Az ujjszopás végül a fáradt, nyűgös vagy beteg időszakra korlátozódik, majd lassan elmarad.

Ha nem hagy fel vele teljesen, az sem baj: nem tekinthető kórosnak, ha a kisiskolás az ujját szopva alszik el. Nyugodtan kivárhatjuk, hogy a gyerek „elválasztódjon” az ujjától. 
Cumizásnál más a helyzet. A szülő egyszer csak szégyellni kezdi, hogy a nagy gyerek naphosszat cumizik, és a környezete is piszkálja miatta.
Végül többnyire a külső nyomás győz, a szülő alkudozni kezd a gyerekkel, jutalmat ígér, büntetést helyez kilátásba, vagy egyszerűen elveszi a cumit, amit eredetileg anyapótlékként adott neki. Ez bizony nem sportszerű viselkedés!

A fogak helyzetét, sőt a szájpadlás alakját és az állkapcsok fejlődését a folyamatos cumizás ugyanúgy befolyásolhatja, mint a szenvedélyes ujjszopás. A cumizással ellentétben azonban az egészséges, érdeklődő gyereknek egyszerűen nincs ideje, alkalma arra, hogy folyton az ujját szopja, ezért ez kevésbé befolyásolja fogai állását.

Mindenképpen azt tanácsoljuk, hogy ha már cumit kapott a gyerek, akkor is legkésőbb két éves korára próbáljuk meg a cumit elhagyni, hiszen a beszédfejlődéshez elengedhetetlen, hogy cumi nélkül próbáljon a környezetével kommunikálni, beszélgetni.

Az ezzel kapcsolatos beszélgetés a Promontor TV-n:

Források: www.szody.hu